Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. fejezet: A titkos hódoló

2013.02.15

 - Jól van, most már én is rá érek mesélj.

Képzeld, mostanában bon-bonokat és virágokat találok naponta az ajtóm előtt minden nap. –dicsekedett Toph nagy mosolyogva.

- Most már én is kíváncsi vagyok. Mondjad! – követelőzött Katara.

- Hát tegnap is mikor haza érkeztem találtam egy virágcsokrot. Csodaszép illata volt.

- S ki „hódolód”?

- Azt nem tudom. De előbb-utóbb kiderítem.

    Toph így is tett. A holnapi napra szabadnapot vett ki. Tudta, hogy a „hódolója” mindig az előtt hadja itt az ajándékokat mielőtt haza érkezne. Türelmesen várt a nappalija közepén figyelve a föld rezgéseit.

    Egyszer csak két lábat érzett az ajtaja előtt amik ismerősek voltak számára, de nem tudta hova tenni a dolgot. Az ajtó elé rohant és kinyitotta azt. A „hódoló” elkezdett futni, de Toph az „idomítos fémjével” megragadta és maga elé húzta.

- Ki vagy te !?

- Szia Toph.

- Sokka? Te…

- Most már elengedhetnél.

- Bocsi.

- Hadd magyarázzam meg.

- El is várom tőled! Gyere.

   De végül Sokka nem tudott várni a magyarázkodással. Megfogta Toph  kezét, magához húzta és megcsókolta. Sokka végre megkönnyebbült, hogy nem kell többé bújtatnia az érzéseit amit Toph iránt érzett.

   Toph azonban meglepődve állt a szoba közepén. Nem tudta volna elképzelni, hogy a férfi, akit szeret így jelenti ki az érzéseit számára.

- Mit csinálunk.

- Azt nem tudom.

  Az ajkaik ismét találkoztak. A vak lány átkarolta Sokka nyakát és mindent bele tett a csókba amit érzett.

   Toph megtörve a csókot az ajtóhoz sétált és megvizsgálta a virágcsokrot amit „titkos hódolójától” kapott. Keze megakadt egy kis papír lapon. Végig vezette rajta a kezét és kis mélyedéseket érzett rajta, ami írásnak felelt meg.

- Mi ez?

- Egy vers. Neked írtam.

- Felolvasnád nekem?

- „Háttérben figyelem lépteidet,

  Életem nem tudnám elképzelni nélküled.

  Valamikor torkomban dobog a szívem,

  Máskor tesze-tosza léptem,

  Nem akarok másra gondolni,

  Minthogy együtt vagyunk végre.”

- Sokka, én…

- Tudom, hogy nem valami jó, de…

- Nekem nagyon tetszik – vágott közbe Toph, miközben egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában és átölelte a férfi nyakát.

- …szeretlek. – fejezte be a mondanivalóját Sokka.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.